A poliuretán injektálás a nedves falazat szanálásának rendkívül megbízható módszere helyi vízbetörések, valamint az épületek föld alatti részeibe a szerkezeteken keresztül behatoló nyomás alatti víz megszüntetésére. Azokban az esetekben, amikor nyomó víz helyi behatolásáról van szó beton- vagy más szerkezeteken keresztül, a kémiai nyomás alatti injektálás nagyon megbízható: ennek során gyors vagy lassú habosodású, injektálható poliuretángyantát alkalmaznak, amely – a nedvességtől, illetve az áramló nyomó víztől függően – expandál, térfogatát akár 30-szorosára növeli, és ezáltal kitölti a tömítetlenségeket és a repedéseket a betonszerkezetekben és más építőanyagokban.

A kémiai reakció befejeződése, a kikeményedés után az injektálóanyag nem bomlik le (nem „korrodál“) – tartósan nedves környezetben sem. Leggyakrabban az alagsori vasbeton szerkezetek repedésein keresztüli vízbetörésekről van szó, mint például mélygarázsok, alagutak, föld alatti folyosók vagy mélyebben fekvő épületrészek, pl. revíziós aknák, liftaknák stb.

A poliuretán injektálás tapasztalataink szerint nem alkalmas felszálló nedvesség elleni szigetelés kialakítására, mivel a poliuretán a rá jellemző „légzsák“-hatás miatt nem képes behatolni az injektált falazat pórusaiba, és végképp nem a legfinomabb kapillárisaiba – ellentétben az AquaStop Cream krémes injektálásával.

A „légzsák“-hatás, amely ennyire jellemző erre a poliuretán injektálásra, a fent említett és hasonló esetekben azonban egyedülállóan előnyös – például az alaplemez és a függőleges szerkezet közötti hézagok tömítetlenségeinél, különösen panelépületek pincehelyiségeiben, az úgynevezett munkahézagoknál. A poliuretán injektálás azonban semmiképpen sem alkalmas dilatációs hézagok tömítésére, vagyis mozgó szerkezeti elemek közötti területekre.

A poliuretán injektálásnak – más injektálási módokkal ellentétben – nincs pontosan meghatározott anyagfelhasználása, nincs rögzített fúrási mélysége és nincsenek rögzített furattengely-távolságai sem, mivel az épületszigetelés helyi hibáinak megszüntetésére alkalmazzák. Az ilyen helyi hibákra nincs univerzális eljárás.

A poliuretán injektálást vízszintesen és függőlegesen egyaránt végzik, a furatok a szerkezet függőleges síkjához képest különböző dőlésszögekben készülnek, továbbá sakktáblaszerű fúrással, úgynevezett „öltés-/varratfúrással“ (különösen a falazat repedéseinél), valamint további kombinációkban.

A poliuretán injektálást mindig nyomószivattyúval végzik, injektorokon (visszacsapó szelepes pakkereken) keresztül, hogy a falazatban az emelkedő nyomás (a légzsák-hatás) fennmaradjon. Ezért a poliuretán injektálás mindig egyedi megközelítést igényel, és az injektáló cég tapasztalatától függ, amelynek a kívánt eredmény eléréséhez meg kell választania a megfelelő kivitelezési módot.

Ez a kémiai poliuretán injektálás – az AquaStop Cream rendszer krémes injektálásával ellentétben – nem alkalmas házilagos kivitelezésre, mivel speciális berendezésekre van szükség, és a folyamat nem szabványosított, hanem projektfüggő.

Ezt a fotót szemléltetésül illesztettük be: azt mutatja, hogyan nyomódott ki a poliuretán az injektálás után a tömítetlenségeken át a felszínre, és hogyan néz ki. Lényegében porózus habszerkezetről van szó, amilyet a szerelőhabból ismer – azzal a különbséggel, hogy nedves környezetben nem bomlik le.

El tudja képzelni valaki, hogy egy táguló, sűrű poliuretán massza, amely viszkozitásában és színében a mézre emlékeztet, és amelyet injektorokon keresztül, nyomás alatt préselnek egy jellemzően 14 mm átmérőjű furatba, néhány tucat másodperc alatt behatol a falazatszerkezet nagyon finom kapillárisrendszerébe? Ez az általam feltett – lényegében költői – kérdés arra szolgál, hogy rámutasson: ez fizikailag abszurd.

Tudatosítani kell, hogy a nedvesség minden olyan póruson és finom kapillárison keresztül felszáll, amely vékonyabb egy emberi hajszálnál. Reális-e tehát, hogy egy poliuretán massza, amely nagyon rövid idő alatt növeli térfogatát, és már elsődleges viszkozitásában, azaz jelentős sűrűségben elkezd porózus habbá alakulni, bepréselhető lenne a falazat kapillárisrendszerébe? Erre a szintén költői kérdésre azoknak a kivitelező cégeknek kell válaszolniuk, amelyek ezt a módszert máig kínálják a terepszint feletti falazatban felszálló nedvesség megakadályozására.

Szerencsére az ilyen, felszálló nedvesség elleni alkalmazások a több mint 10 évvel ezelőtt megkezdett, hosszú távú felvilágosító munkám nyomán erősen visszaszorultak. Ezt a fotót a mai napon regisztráltam az interneten, egy meg nem nevezett cég kivitelezésének bemutatásaként, azaz ajánlataként.

Tartok továbbá attól, hogy alápincézetlen alaprajzról van szó, és az injektálási vonalak magasságai (3 vonalszint) magassági hibát jelentenek, mivel a fúrási vonalakat nagy valószínűséggel a padlószint alatt alakították ki. Az utólag kialakított vízszintes nedvességzáró réteg teljes működése esetén is előfordulhatna a nedvesség áthidalása az átnedvesedett altalajból, a padló alól, az injektálás feletti szakaszon, belülről.

Mivel azonban mára vitathatatlanul bizonyított és igazolt, hogy az injektálókrém – összes tulajdonsága és hatásmechanizmusa alapján – a legmegbízhatóbb és leghatékonyabb injektálási technológia a kapillárisan felszálló nedvesség megakadályozására, nem tudtam kitérni e cikk megírása elől.

Végezetül állításaimat néhány személyes, építkezésekről származó tapasztalattal szeretném alátámasztani, ahol poliuretán injektálást végeztek a felszálló nedvesség megakadályozására. A nedvesség elleni poliuretán injektálásokat már az 1990-es évek elején alkalmazták – mégpedig igen kiterjedten. Az, hogy az eredmények rendkívül csekélyek voltak, idővel nyilvánvalóvá vált, de az állításaim felőli teljes bizonyosságot csak a falazat feltárása hozta meg.

Néhány hónappal később a szanált épület elkészült, és úgy döntöttek, hogy új vízvezetéket vezetnek be. A vezetéket ott kellett vezetni, ahol a poliuretán injektálást végezték – ezért hornyokat kellett vésni. A vésés után világosan megmutatkozott, hogyan és hová terjedt szét a poliuretán: a hab csak a nagyobb üregeket töltötte ki, a falazat kapillárisrendszerét azonban nem.

Ezért számomra érthetetlen, hogy ez a módszer elvétve még mindig felbukkan cégek ajánlataiban olyan célokra, amelyekre teljesen alkalmatlan – nevezetesen a falazatban felszálló nedvesség megakadályozására.