Jó napot,
amikor az első furatot a kréminjektáláshoz fúrtuk a családi ház pincéjében (porotherm tégla, 42 cm vastag), észrevettük, hogy levegő áramlik az így keletkezett nyílásba – nyilván azért, mert amikor a téglasort lerakták, a habarcsot csak a széleknél használták, és a közepén üres helyek maradtak. Így levegő mozoghat a pince (a általunk kifúrt nyílás) és a talaj között – a talajszinten a belső hordozó fal normálisan végződik, ott láthatók a téglasorok, és erre van rá helyezve a tetőszerkezet. (lásd a képet: kék vonal a levegő útja, fehér nyíl a fúrás/injektálás helye)
A kérdés: nem lenne-e jobb az injektálást csak a tégla 1/3-áig végezni, vagyis csak kb. 13 cm mélyre fúrni, hogy ne zárjuk el teljesen a téglát – a pincénkben nagyobb a radonveszély, és attól tartunk, hogy ha az injektálóanyaggal az egész téglát eltömítjük (ahogy azt az útmutatóban javasoljátok), akkor a radon inkább a pincébe jut, mert a falon már keresztül nem mehet. Vagy ez nonszensz?
Az injektálást azért végezzük, mert hosszú ideig nagyon nedves idő (például erős esőzések után) esetén kb. 20 cm magasságban a padlótól nagyon nedves falak vannak, és ha nincs légtörlő, akkor néhány hét után penészedés alakul ki. Szóval nekünk talán elég lenne csak a mélység harmadáig fúrni, mint ahogy ti javasoljátok. Mi a véleménye erre?
Üdvözlettel
MW.
- Martin W. asked 2 év ago
- You must login to post comments
Jó napot,
a falazásnál ezeket a DCm téglákat két habarcságyra helyezték belső hézaggal. Ez a hőellenállás növelése és fordítva – a fugák hővezetésének csökkentése miatt volt szükséges, ahol a két habarcssáv közötti hézag a hővezetés megszakítására szolgált. Mi azonban az választott fugát nedvességfelemelkedés ellen kell szigetelnünk. Nehéz lenne elképzelni, hol máskor lehetne ezeken a lyukas téglákon kémiai vagy mechanikai hornyolást végezni. Az Ön kérdése azonban egy lehetséges kéményelvre irányul – az esetleges radon-gáz szellőztetésre. Ha figyelmen kívül hagyom, hogy nem tudom teljesen elképzelni, hogy a Porotherm falazat valamilyen szellőztetőelem lenne, inkább a ház alapja alatti radon szellőztetésének szerkezete – de még ha ezt feltételezzük is, a fúrások polisztirol dugóval tömíthetők, és feltételezem azt is, hogy a falazat vakolva vagy vakolattal eldolgozva lesz. Az injektálás ezen helye nem okozhat az esetleges radon-gázok behatolásának növekedését a belső terekbe.
Most azonban az Ön kérdésének lényegesebb részéhez térünk.
Feltételezem a rajz alapján, hogy nem az első alaphabarcs-ágyat fogja szigetelni, hanem valamilyen fugát a téglák sorai között. Itt mellékelem a technológiai eljárást, hogy ez a fajta falazat fugáját helyesen injektálja:
1. változat: Kiválasztja azt a legalkalmasabb fugát, amelyet az injektálókrém aktív anyagaival szeretne felhasználni. Az olyan módon nem furja meg a fugákat, ahogy egy homogén téglás falazatnál tenné, hanem kb. 30 mm-rel ezen fuga felett. Ezzel nem nyitja meg a lyukas téglák kamráit a fugában, ahogy megtörtént volna 14 mm átmérőjű fúrógéppel való fúráskor. A kamrás falazat fúrásának logikája a kiválasztott fuga felett megelőzi ezt a szétfolyást, mivel nem nyitja meg a fugát, illetve a lyukas/kamrás téglák sorát, és az injektálókrém az kiválasztott habarcsfugánál megáll, amelybe fokozatosan és megbízhatóan beszákozik. Ezzel az eljárással létrehozhat egy akadályt a nedvességfelemelkedés megelőzésére a kívánt magasságban, de ez a fúrási módszer nem oldja meg a fogyasztás „ellenőrzését”. A számított fogyasztás azonban relatíve „ellenőrizhető”, azzal, hogy a fogyasztást kamrás téglákra osztja fel kalkulátoránk számítása szerint. Ennek segítségével meghatározható a fogyasztás a falazat keresztmetszete négyzetméterenként, és lineáris méterekkel történő osztással megállapítható, hogy mekkora legyen a fogyasztás (liter/méter). De értem, hogy az injektálóberendezések kalibrálása nélkül ez nem egyszerű.
2. változat: A falazat fúrását valóban az Ön által választott fugában végzi el, 14 mm-es fúrógéppel, a kamrás téglák vastagságánál egy kicsit rövidebben, és ez azért szükséges, hogy a téglák kamrái a fúrás helyén megbízhatóan megnyíljanak. Most úgy tűnhet, hogy ez pontosan az az eset, amelyet nem szeretnénk. De ennél a kamrás falazat injektálásának módszerénél ez pont az ellenkezője – nagyon fontos. Ezt követően a furatokat alacsony tágulású szerelőhabbal töltse ki. A hab nem csak a furat tartalmát töltse ki, hanem különösen a téglák kamráit és a habarcsbéléget is, azonban csak a furatok kis távolságáig, ami a lényeges. Néhány óra technológiai szünet után a furatokat ismét teljes mélységben előfúrja. Ezzel eltávolítja a szerelőhabot a furatokból, de a kamrák maradnak a habbal kitöltve. De rendkívül fontos az is, hogy a furatokat egy fokkal nagyobb átmérőjű fúrógéppel újra átfúrja, azaz 16 mm-rel. Így megbizonyosodhat arról, hogy a furat falain, azaz a habarcsfugákon és a kamrás falazat csontvázon, nem keletkezik a maradék poliuretán szétválasztó rétege. A nedvesség ezen a falazaton a habarcsfugán, csontvázon és a téglák közfalain keresztül kapillárisán felszívódik, és az átfúrással ezek a helyek ismét porózusak nyílnak meg az aktív anyagok disszeminálásához. A fogyasztás már csak a furatok tartalma alapján határozódik meg, és az eredmény megbízható lesz. Felvetődik az is, hogy az előfúrást a fugákat kisebb fúrógéppel végzik és ezt követően szerelőhabbal töltik ki, az átfúrást pedig az ajánlott 14 mm átmérőjű fúrógéppel végzik. De ez nem bizonyulhat megbízható megoldásnak. Ugyanis ez történhet: Az például 10 mm-es fúrógéppel nem nyítnék meg az összes kamrát, és így a szerelőhab nem töltené ki őket, és az átfúrással az ajánlott 14 mm átmérővel pedig viszont megnyílnának a kamrák, és ez az egész eljárás szükségtelen és megfelelőtlen lenne. A fúrógép átmérőjének és az azt követő átfúrásnak a kiválasztásában a fuga magasságának kellene döntenie.
Összegzés: Az Ön esetében az 1. változat nem alkalmazható, így az 2. változat szerint kell eljárnia. Nem megengedett, hogy a furatok mélységét a falazat vastagságának 1/3-ára végezze. Legalább a megmaradó 1/3 fal vastagság a nedvességfelemelkedés hordozója lenne. Fokozottabb óvatossággal fúrjon furatokat, hogy ne fúrjon át a falon. A terep felett ez általában semmi olyan, amit félnénk, de a terep alatt igen. Szerintem nem szükséges magyarázni, miért.
Az utolsó megjegyzésem a kéményelvre a falban, amelyre kérdésében utal. A kérdés valószínűleg nem abból a félelemből fakadt, hogy az injektálás növelné a radonveszélyt a pincében, hanem inkább abból, hogy az injektálás csökkenteni fogja vagy teljesen megakadályozza a pincetér szellőztetését. Ha így van, az injektálást a 2. változat szerint végezze el, de egy kis eltéréssel. Az alacsony tágulású szerelőhab helyett már használhat magasabb tágulású szerelőhabot is, mivel ha attól fél, hogy a hab azokat a helyeket is kitöltené, ahol a levegő áramlik, ami nem kizárható az alacsony tágulású habbal sem, akkor van egy másik megoldása. Először meg kell bízhatóan végezni a fal nedvességfelemelkedés elleni szigetelését, amit a 2. változat szerinti eljárással elvégezhet. De ha szeretné kihasználni a fal kéményelét, ahol valószínűleg ez a fizikai jelenség zajlik, akkor csináljon a pincei mennyezeten két-három nyílást a falvastagság 1/2 mélységéig, ahol folyamatos hézag van a habarcságyak között, például 40-50 mm átmérőben – ideális esetben magfúrással. Ezeket a nyílásokat ráccsal látja el, és így kihasználja a kéményelét nemcsak az esetleges radonra, hanem a levegő páratartalmának csökkentésére is. Bár ez lenne az Ön falának teljesen szokatlan további felhasználása, de miért is ne.
Barátságos üdvözlettel
Jiří Schwarz
- Trumf S. answered 2 év ago
- You must login to post comments

