Online tanácsadás falszárításhoz

Jó napot, Přibyl úr.
Külső függőleges vízszigetelés nélkül, amikor a külső terep szintje emelkedik, és az injektálási vízszintes vonal magassága a nem szigetelt terep szintje alá kerülne, a nem szigetelt talajból eredő nedvesség áthidalódása következne be az obstruktív kőfalhoz. Ilyen esetekben az fal szárítására két lehetőség kínálkozik.

1/ Az injektálási vonalat (ha van a fugában) lépcsőzetesen emelni és ezzel követni a terep szint emelkedését az padlóhoz képest. Ez azt jelenti, hogy amikor az injektálási vonal a terephez kezd közeledni, egy, illetve két fugával feljebb lépcsőzve alakítod ki a vonalat, fugák nélküli kőfalnál maximum 150 mm-rel feljebb, vagy ferde síkban, és továbbra is ugyanolyan axiális távolságban furatsz, mint az előző vízszintes injektálási vonalon, amely a padló mellett volt. A vonal megemelésénél, amikor lépcsőzve helyezed el a furatokat, az első furatot mindig az előző injektálási vonal utolsó furata fölött kell elkezdeni – abban a vonalban, amely még nem okozott magassági problémát. Lényegében hasonló ez ahhoz, mint amikor lépcsőzetet injektálsz (fugákkal rendelkező kőfal esetén).

Lásd a mellékelt fotót. A terep a kőfal másik oldalán emelkedik, de a szomszédos terep az adott oldalon való ásása térbeli okok miatt nem lehetséges.

A biztonság kedvéért készíts egy, a lépcsőzetesség magassága alapján egy vagy több függőleges furatot e két magasságbeli eltérő injektálási szakasz között, azaz egy furatot az alsó végző és a felső induló furat között az injektálási vonalaknál, hogy 100%-ban biztosak legyünk abban, hogy ezek a magasságbeli eltérésű injektálási szakaszok egy injektálási egésszé kapcsolódnak össze. Ha belülről furatsz, ezt az emelkedő terep magasságát átvinni kell a külső obstruktív fal belső oldalára, hogy magasságilag ne kerüljön a vízszintes injektált szakasz egyetlen része sem a terep szintje alá. Ha kívülről furatsz, a terep „felügyel” rád, így magasságilag nem hibázhatsz. E módszernek azonban van egy lényeges buktatója: belülről nedves terület marad, amely mérete a tükrözött terep méretével fog megegyezni – abban az irányban, ahol már magasabb volt a padlónál, és ahol a lépcsőzetes injektálást végezted. A lépcsőzetes injektálást téglakőfalon végzik. Fugák nélküli kőfal esetén nem szükséges lépcsőzve, hanem ferde síkban furni. Ez a vakolat nélküli felület azonban területileg vízszigetelő kaparókkal, tömítő habarccsal, kristályos bevonatolóval stb. szigetelhető, amelyeket ezt követően a vakolat takar le. Az injektálással határolt nedves terület a nedvességet más irányok és szomszédos területek felé nem engedi át, és a felületi függőleges vízszigetelés nem enged víztöltést az új vakolatba.

Lásd a mellékelt fotót. A lépcsőzetes injektálás már elkészült, az AquaStop Bitumen 2K függőleges vízszigetelés a padló és az átfúrt kőfal közötti térben szintén, így megkezdhetők a vakolási munkálatok.

2/ A második megoldás (a falszárítás szempontjából ez az opció előnyösebb) ennek a problematikus helynek a megoldására az, hogy a talajt a padló szintje alá min. ásod meg, legjobban pedig a kőfal alapfugájáig. Kívülről min. a terep/talaj szintjétől kezdve a padló szintje alá min. ásod meg a függőleges vízszigetelést, legjobban pedig az alapfugáig. Ilyen módon végzett külső függőleges vízszigetelés mellett az AquaStop Cream injektálása egyetlen vízszintes síkban, a padló közelében készül, már anélkül a nedvesség átáthidalódásának lehetőségét, azaz az első fugában a padló fölött, vagy megfelelő magasságban a padló felett, ahol már lehetséges vízszintesen furni – azaz merőlegesen a kőfal függőleges síkjára.

Mindennek meg vannak az előnyei és hátrányai, de mindkét változat teljesen funkcionális lesz, és a térbeli lehetőségek és egyéb prioritásaid valószínűleg eldöntik majd, melyik módszert választod. Az Ön esetében legalább egy előnye van, hogy padlórekonstrukció van tervezve, így az injektálást lehető legközelebb az új padlóösszetétel új alapbetonához lehet végezni. Az alapbetorra aszfaltcsíkokat hegesztesz, és azokat az injektálási vonal magasságáig húzod fel 50 mm átfedéssel. Ezzel mindkét vízszigetelés összekapcsolódik. Ez az eljárás azonban azzal a feltétellel érvényes, hogy az obstruktív kőfal kellően mélyen lesz megásva, és minőségi külső függőleges vízszigetelés lesz készítve, amely min. az alapbetonhoz képest mélyebben kell végződjön, legjobban pedig az alapfugánál. Ha a ház nem lenne teljes szanítási kerülete mentén ásható, lehetséges az injektálást a terep magasságában végezni és a vízszigetelő kádot a terep magassága fölé húzni – az injektálás fölé, amely nem a padló fölött, hanem 50 mm-rel a terep fölött lenne végezve. A padlórekonstrukció során ez az opció is lehetséges, és abban az esetben, ha a ház nem ásható meg, ez is egy megbízható megoldás. Ha valami nem világos számodra, hívhatsz a 731 565 565-ös telefonszámon, ahol az egyes szanálási részleteket részletezve elmagyarázom. A felületi vízelvezető megoldása szintén szükséges, de erről már említést teszel, így azt gondolom, hogy ez a téma nem szorul további megjegyzésre.

Baráti üdvözlettel
Jiří Schwarz

Jó napot. Szeretném még megkérdezni, hogy mi történik a falazat nedvességével az első szanálási javaslat esetében? Ez az a lépcsőzetes injektálás belső szigeteléssel alapok kibontása nélkül.
Köszönöm a válaszért

Nyilvánvaló, hogy az első megközelítésnél az aggodalom az, hogy ha a falazat belső felületét teljes felületen lezárjuk, az injektálással határolt területen a páratartalom folyamatosan emelkedni fog. Igaz, hogy a függőleges hidroizolációt kívülről lehetne előnyösebben elvégezni, de különféle okok miatt ez nem mindig valósítható meg, ezért leírtam a terep alatt található falazat belső felületéről végzett szanálás lehetőségét. A falazatban a páratartalom csak egy bizonyos szintig emelkedik – lényegében csak azt a maximális páratartalmat érheti el, amely a talajban a falazatba behatolás pillanatában megtalálható. Világos, hogy a lezáratlan falfelület átengedi a behatoló páratartalmat, így a páratartalom a belső helyiségekbe elpárolog, de ezzel viszont a helyiségekben a relatív páratartalom nő, és ez a folyamat folyamatos körforgás. De mi történik a falazat páratartalmával, ha injektálással határolt szakaszt hozok létre és a belső felületet véglegesen lezárom? A falazat a terep szintje alatt van, így nincs közvetlen kapcsolatban a külső hőmérséklettel, fagyással, és ez lényeges. Az olyan közönséges építőanyagban, ahol hosszú időn át páratartalom hat, de ahol a falazat nem fagy át, az erózió (vagyis az építőanyag szétesése) nem következik be. Viszont olyan falazatnál, amely hosszú ideig és intenzíven nedves, és egyben kitéve a kültéri hőmérsékletnek (azaz a terep felett, például a homlokzat esetén, különösen télen), bizonyos fokú felületi erózió következik be. Minden tél után megfigyelhetően ilyen nedves és kezeletlen falazat többé-kevésbé felületi degradációt szenved. Ezt a terep alatt lévő falazatnál nem kell féltenünk. De mit lehet mondani a fentebb említett nézetről a felület páraátbocsáthatóságának lezárásakor fellépő páratartalom-emelkedésről? Az alapozás, különösen annak alapjai és a nem szigetelt szerkezeti részei, az építés kezdetétől fogva folyamatosan nedves kőzetkörnyezetben vannak. Ha az esőzések mértéke nő, a talaj páratartalma, a kőzetrétegek páradaralmassága, tehát a környezet és az alap alatt levő talaj páratartalma is nő. Ezzel együtt az alapozás nem szigetelt részein is nő a páratartalom, mivel a talaj nedvessége kis időeltolódással a talajból a nem szigetelt szerkezetbe kerül át. Ez a folyamat azonban fordítva is működik: ha hosszú ideje nem esik eső, a talaj páratartalma csökken, és ezzel a alapok és a nem szigetelt falazat páratartalmázottsági szintje is – szintén kis időeltolódással – csökkenni kezd. Szerintem nem nehéz ezt a folyamatot elképzelni. Ez a folyamat azonban egyáltalán nem érvényes az alapozásra, amikor nyomásvíz hat rá, amely különféle okok és ursák miatt például az alapozás egy helyi pontján kezd kialakulni. Ez jellemzően akkor fordul elő, amikor az alapok mélyebben vannak a terep szintje alatt, pincékben, földalatti garázsokban stb. Ott helyesnek tűnik a növekvő nyomás gondolata, és csak az a kérdés, hol kezd a víz beszivárogni a belső terekbe, és ezt követően hogyan lehet a vizet elvezetni és eltéríteni. De ahol nyomásvíz nem hat, ott nincs alapvető oka a talaj páratartalmától való félelemnek, illetve könnyebb a talaj páratartalmát megakadályozni további hidroizolációkkal, még a belső oldalról is. A talaj nedvessége az alapozás létesítésétől fogva hat az alapozásra. Az ebben a témában különféle nézetek lehetnek, és a problematika nem nagyon általánosítható, de szeretném megjegyezni, hogy a terep szintje alatt lévő falazat nedvessége lezárásáról szóló magyarázatomat és véleményemet egy lehetséges megbízható megoldásnak tartom, bár (és ezt már ismételtem) mindig előnyösebb a hidroizolációkat az alapozás szerkezeteinek külső oldaláról elvégezni, de ez nem mindig lehetséges.
Barátságos üdvözlettel
Jiří Schwarz