Online tanácsadás falszárításhoz

Jó napot kívánok,
házunk falainak szanálását fogom végezni. Mivel folyamatosan lakott, és a belső vakolat semmilyen módon nem sérült, a fúrások az épület külső oldaláról történtek.
A nyílások többsége délkeleti és délnyugati oldalon helyezkednek el, amelyekről azonban a lejtőről az objektumra folyik a víz, és a problém valószínűleg az ereszcsatorna rossz megoldásával (már megoldott) és a talajzat és az első kötőelemsoros közötti elöregedett bitumenes szalagnak köszönhető. A kötőelem slagos betonból készült, mérete: M 20 cm, Sz 44 cm. A belső oldal első fugája 15 cm-es magasságban van a padlótól, ami az utasítások szerint túl magas. Abban a feltételezésben, hogy a kötőelemek tömörek, kívülről 5 cm-es magasságban nyílásokat fúrtam a belső padló felett.
A nyílások tisztításakor derült ki, hogy a kötőelem nem tömör, mivel a megfúváskor a por a mellette lévő nyíláson jött ki. Ezt „körülnézős” próbával még megerősítettem. Sajnos nincs lehetőségem pontosan megállapítani, hogy a kötőelem hogyan néz ki, illetve mennyire üreges, mert magam nem fúrtam a nyílásokat, és nem tudom, milyen volt az anyag ellenállása. Kerestem tanácsadó fórumában, és két eljárásra vonatkozó ajánlást találtam.

Szeretném tudni véleményét, hogy ebben az esetben helyesen választom-e a 2. lehetőséget, azaz az egész kötőelemsort PUR habbal feltöltöm, majd újra fúrok és krémmel töltöm fel. Az első kötőelemsoros esetéről van szó, amely alatt, ahogy már említettem, valószínűleg elöregedett bitumenes szalag van. A teljesség kedvéért küldök egy képet.
A nyílások 14 mm-es fúróval fúrtak. Újabb fúrással nagyobb átmérőt kell-e választanom, és a feltöltés után ismét 14 mm-es méret szerint fúrjak?

Előre nagyon köszönöm a választ, nagyra értékelem hozzáállásáról.
Szép napot kívánok
Lucie Znojemská