Jó napot. Mivel nem tudom, mekkora válasz lenne megfelelő Önnek, de ha röviden és egyszerűen kellene válaszolnom, akkor a válaszom a következő lenne: a furat kitöltése után célszerű polisztirol dugókat behelyezni a furatok nyílásaiba, és a kőművesmunkákat befejezni a felületi munkákkal. Ha azonban a kérdésében több gondolat is van, akkor a választ szélesebb síkon kell kezelnem. A furatok teljes kiürítése után az injektálási tömegből, amely a krém- és folyadékinjektálás alapelve, ami legalább a 90-es évektől mikroinjektálásnak is nevezik, a furatok nem voltak kitöltve semmivel. Csak a kőművesmunkákat zárták le felületi módon. Ha aggódnék a statikai sérülés miatt, 10 mm – 16 mm átmérőjű furatok és 100 mm – 150 mm tengelytávolságok esetén egysoros vagy kétsoros fúrásban a kő nem lehet statikailag sérült. Amit azonban általánosan nem kezeltek, de kezelni kellett volna (valószínűleg ez elkerülte a gyártók és szakemberek figyelmét), az a tény, hogy az injektálás után a kő, különösen kisebb vastagság esetén, termikus lehűlésnek lehet kitéve a furatok helyén. Ez azonban csak a terepszint feletti külső kőzeten lévő furatok esetén vonatkozik. Az általunk szállított dugók extrudált polisztirolból készülnek, 20 mm henger magassággal és 19 mm átmérővel, és az injektálási krémmel való kitöltés után a furat nyílásának szélső részébe helyezik, ahol az omítás után is maradnak, és így megbízható hőszigeteléssel látják el a furatot. Erre a problémára én hívtam fel a figyelmet először, és ez a termokamerás vizsgálatok alapján történt, amelyeket elkezdtünk egyes injektálások során végezni. Lásd az 1. és 2. képet. A 3. és 4. képen az látható, hogyan tömítettünk 10 évvel ezelőtt polisztirol golyókkal, amelyek azonban több okból nem voltak ideálisak, ezért mi ismét elsőként áttértünk a hengeres dugó gyártására, amelynek hosszabb tömítési felülete van, de más előnyei is vannak. Elnézést az elsőség hangsúlyozásáért, de ez valós adat.
Ha hosszabb időhorizontból nézünk rá, más szemszögből, különösen más injektálási technológiákból, amelyeket a kapilláris felszívódó nedvesség megakadályozására fejlesztettek ki a kőzetben, a szóban forgó nyílásokkal végrehajtott fúrásban az injektálási vonalak/furatok lényegében azonos vagy nagyon hasonló módon készültek, csak más injektálási készítménnyel. Az injektálási módszerek egyike a poliuretán-injektálás, ahol a tengelytávolságok, furatátmérők és furathálózatok hasonlóak, mint a kréminjektálásnál, azzal az egyetlen és alapvető különbséggel, hogy a furatot poliuretán gyantával töltötték ki. Az eredmény az volt, hogy a tágulás (az injektálási tömeg gyors és jelentős térfogatnövekedése) nem képes behatolni a kő pórusaiba és kapillárisaiba, így az eredmény teljesen nem megfelelő volt. Ennek az egyetlen injektálási módszernek az esetén azonban nem jönnek létre hőhidak a furatok helyén. A poliuretán abszolút többségében csak a furatban marad (ezért a kő nem hűl le), vagy egy repedésben, üregben a kőzetben, amely azonban nem szállít nedvességet, és természetesen a kő megkeményítésére sem sikerült elérni, mivel végeredményben szivacsos hab, és az eredményes hatás az alkalmazási céljára sem. A végrehajtott poliuretán-injektálások számához adjuk hozzá a folyadék-készítménnyel injektált épületek számát, amely még sokszorosa lesz a végrehajtott poliuretán-injektálásoknak, és ez sem a furatok utólagos kitöltésével malter-keverékkel vagy polisztirol-dugókkal. Egy bizonyos első számhoz jutunk, mondjuk 3 – 9-hez, de további öt nullával, azaz több százezer épületben ilyen módon végzett injektáláshoz. Ez a statisztika csak tájékoztató, de a számsorrendben valós, és csak 1990 és 2010 között van. Ezzel azt szeretném tisztázni, hogy ez a technológiai eljárás a legkevésbé invazív, függetlenül a használt injektálási készítménytől. Ez az elemzés azonban nem az injektálási technológiák összehasonlításáról szól, hanem a kőzetben készített furatokról. Itt szakmai magyarázatot adok, és ezáltal azonos nézőpontot az invazivitásra, illetve a nem invazivitásra a kő injektálásának technológiai folyamata során a kapilláris felszívódó nedvesség megakadályozása érdekében: a szanált kő kémiai injektálása gyakori módszer a víz és nedvesség behatolásának megakadályozására, leggyakrabban a függőleges peremi vagy belső szerkezeten, és ezáltal utólagosan biztosítani kell az ezekhez szükséges épületműszaki tulajdonságokat és ezt követően a normálva előírt higiénikus környezetet a belső térben, különösen az obogó és tartózkodási helyiségekben. A kő krém-injektálása keresett megoldás az enyhe és szabványos műszaki állapot esetén a meglévő teherhordó szerkezetekbe való statikailag biztonságos beavatkozás miatt. A kő folyamatos (a kő egyfolytonos vágással alávágott) alávágásához, az épület fokozatos aláásásához vagy rozsdamentes lemezek benyomásához képest az injektálás a legkevésbé pusztító és invazív módszer, és általában nem igényel további szerkezeti módosításokat a kő csúszóhézagának utólagos statikai biztosítása érdekében, mivel ez nem alakul ki, mint az említett mechanikai módszerek esetében. Abban az esetben, ha a szanált objektum már statikailag sérült vagy katasztrofális objektum paramétereit mutatja, vagy más nem szabványos körülmények is léteznek, a statikai véleményzés szükséges, de elsősorban az egész átfogó és komplex tervnek szerves részét képezve, mielőtt bármilyen tényleges felújítás megkezdődne, de nem csak a krém-injektálás céljából. Mivel a kérdésében nem kaptam pontosabb okot, fel kellett osztanom a választ hő- és statikai síkra.
Az általunk végzett vizsgálatok (az omítás felületi hőmérséklete a kőzeten) termokamerával.
Termokamerás vizsgálatok mutatója 2 st. C-os külső nappali hőmérsékletnél és 20 st. C-os belső hőmérsékletnél. A kép nagyításához kattintson az egérmutatóval rá.

1. ábra

2. ábra

3. ábra Furatok tömítésének története

4. ábra