Jó napot kívánok. Az Ön kérdése az ellenkezője annak, amit a kérdezők általában szoktak kérdezni. Általában azt kérdezik, hogyan lehet a legreliabilisabban elvégezni az injektálást a sarkokban. Azért írom ezt, mert az azonos áthúzódó fugában végzett fúrások a külső falazat sarkaiban, amelyeket kívülről végeznek, valóban keresztezik egymást, de ez egyáltalán nem hátránytalan. Másrészt ez a keresztezés nem szükséges, ezért elmagyarázom, hogyan kerülheti el ezt a keresztezést a külső falazat sarkaiban. A falazatot fúrja be a sarokig, ahol az utolsó fúrást maximum 50 mm-re kell befejezni a sarok szélétől. Természetesen az egyes fúrások tengelytávolsága 100 mm legyen. Ezután az erre merőleges, folytatódó külső falazatot kezdheti fúrni ettől a sarok szélétől a falazat vastagságának távolságában, ahol már befejezted a fúrásokat. Példa: A falazat vastagsága 450 mm. Az egyik külső fal oldalát kifúrtam, és áttérek a szomszédos külső fal sarkához. Mivel az egész falazat vastagságán át fúrtam enyhe rövidítéssel, és az utolsó fúrást 50 mm-re fejeztem be a külső széltől, a második fal falazata már meg van fúrva például 447 mm távolságáig. Ezt a távolságot a másik oldal külső falazatán így már kihagyhatom, és nem 50 mm-ről kezdek a sarok szélétől, hanem 450 mm-ről a saroktól. Ily módon a fúrások nem fognak keresztezni, de a falazat sarka teljes értékűen injektálva lesz. A legtöbb esetben a sarkokat úgy fúrják meg, ahogy már az elején említettem, vagyis a külső fal sarka a végéig meg van fúrva, majd 50 mm-ről folytatódik az első fúrás a külső fal másik oldalán, azaz kereszt irányú sark-fúrás, de mindkettő helyes. Azonban világos, hogy a keresztezetlen sarok-fúrásoknál egy kicsit spórolhat munkában és anyagban, de szerintem ez a többlet a sarkoknak a kereszt irányú injektálásánál elhanyagolható, és csökken egy bizonyos kockázat a lehetséges hibából, például a helytelen mérésből.

Baráti üdvözlettel
Jiří Schwarz